Beus Vásárhelyi

A cigaretta halálos!

Hiszen csak addig szivhatod, ameddig élsz... Mondta nekem Krisz barátom, és milyen igaz!
Nagyon szeretnék leszokni, de úgy tűnik, annyira azért nem, mert még mindig dohányzom sajnos. Igaz, sokkal kevesebbet, de ennyitől is kiszakad a tüdőm, úgy köhögök reggelente. Régen azt mondtam volna, ugyan már, 5-8-10 szál nem a világ, az tök kevés, de most már látom, hogy igenis az is sok!
Vettem tapaszt, rajtam van, igaz lefeleztem, hogy spóroljak vele, de pont ezt nem kellett volna. Ugyanis igy is elfogy a pár szál.
Anyukám már lassan 4 éve leszokott, mondjuk őrá jól ráijesztettek akkor, hiszen a tüdőszűrő után 2x is visszahivták. Akkor döntötte el, hogy akármi is lesz az eredmény, leszokik. Mindennek van egy kezdete, meg egy vége, ahogy mondta. És megtette! Igaz, nagyon nehéz volt, ezt végre bevallotta, mert nekem mondogatta, hogy nem volt az, csak épp én is nagyon kinlódom.
Hiszen az élvezet oda, mióta eldöntöttem, hogy én is leszokom, viszont valami automatikus robot van bennem, aki megszállottan, szinte már már akaratom ellenére, oda megy a dohányhoz és teker egy cigit, majd meggyújtja, hogy ezt nem kéne, elszivja, hogy miért is szereti ezt, elnyomja bűntudattal, hogy már megint elszivott egyet, megfogadja, hogy többet nem, aztán előlről. Igy érzek ezzel kapcsolatban és valami holtponton vagyok, amin szerintem egy jókora seggberúgás sem használ (férjem megcsinálta, csak még rosszabb lett).
Vajon miért is könnyebbülök meg miután elnyomtam? Miért fogadom meg napi húszszor, hogy lerakom és miért nem csinálom, csak irok róla és gondolkodom rajta? Rá kellett jönnöm, nem vagyok a tettek embere... Ebben az esetben biztos nem! Van applikációm, van motivációm, sok esetben van akaraterőm, mégis kifog rajtam egy kis papir, szűrő, dohány. Komolyan mondom, lassan feladom!