Állatok

Beus Vásárhelyi • 18 október 2020
0 comments
4 likes

Ki gondolta volna? Teljesen tetőzik, ha tetőzik egyáltalán a koronavirus: Szlovákiában pl. mindenkit letesztelnek, az egész lakosságot! Szerintem ez nagyon jó ötlet... Itthon is kellene! Ugyanis ekkora fertőzés, hogy napi 1000-1500 új beteg van, szinte már csak a szerencsén múlik, ha nem kapod el. Több, mint 30 ezer megbetegedés, lassan már eléri azt a százalékot, ahány skizofrén van az országban! Ráadásul idegrendszeri megbetegedést is okoz hosszú távon, mint szövődmény, maradvány... Szép kis kilátások, mondhatom.

Az élelmiszerárak az egekben, már nem tudunk a kajén spórolni úg sem, hogy főzök, annyiba kerül. A gyermek étkeztetés ára is sokat emelkedett, ráadásul az új otthonunkban előre kell fizetni, amire bevallom őszintén nem számitottam. Mikor került ennyibe minden? Nem elég az ellátás, csak arra, hogy a számlákat befizessem belőle, bár nem akarok nagyon panaszkodni, hiszen amit muszáj, azt még mindig meg tudjuk venni! 

Rászoktatom magam, hogy hálás legyen minden nap az Életnek! Nemcsak a remek kiskölyökért, akinek bár vannak stiklijei, de imádnivaló, nem csak a fantasztikus férjemért, aki a ház körül mindent megcsinál, hanem azért is, mert van tető a fejünk fölött és mert van ruhánk, ételünk, melegünk azóta is, hogy elköltöztünk. Tehát a másnak olyan természetes dolgokért is hálás vagyok! Ez nekem segit ebben a káoszban, mert egyébként lassan teljesen elborit, megbénit az ezzel kapcsolatos aggodalmam. Szinte már szándékosan elkezdtem álproblémákon gondolkodni, hogy ne kelljen rettegésben élnem, mikor kapom el. Ilyen probléma például a hajam szine, a mit főzzek, miért koszos a padló és hasonlók. Még a férjem sem műtik eg súlyos sérvvel, mert nem életmentő műtét! A kórházunkban katonák, tűzoltók, se ki, se be, igy a gyógyszercsökkentésem továbbra sem fog megtörténni... Házilag meg nem akarok rajta változtatni, túl nagy a kockázat! És ezt nem is javaslom senkinek. A visszaesés eleve könnyebb ebben a feszült helyzetben, nem tetőzöm még ezzel is a helyzetünk.

De hogy mi a jó oldala ennek az egésznek? Mióta elköltöztünk és túl vagyunk a holtponton, ismét kezd normalizálódni a viszony a szüleimmel, igaz, hogy perelni akarnak-e még mindig, nem tudom. Viszont mi még mindig házat szeretnénk venni, csak rájöttünk hogy elég a kisebb is, ezt is alig tudjuk befűteni, bár nagyon hangulatos a kandalló. Remélem nem lesz kemény telünk! Éljük a svéd - extra spúr - életmódot és gyűjtünk a terveinkre, mást nem is tehetünk.

Az önfejlesztés is fontos. Most van időm magamba fordulni és már az is eseményszámba megy, mimkor egyedül megyek (kocsival) a boltba! Hallgatom a pozitiv megerősitéseket, a férjem pedig ebben a megyében sikeres: vannak új barátai, mindenki segitőkész vele, a munkahelye is rendben van, folyamatosan dolgozik, minden sikerül, még ha küzdős is. Én pedig, ugyan sokat vagyok egyedül, de itt már nem vagyok magányos, még ha nekem csak egy új barátnőm is van, de pótol vagy tizet! 

Szóval küzdünk, küzdjél te is! Erősitsd magad, készülj fel, de nézz annyi hirt és próbálj meg úrrá lenni az érzéseid és mentális állapotodon és hidd el, mint minden, egyszer ez is elmúlik!